Igazából nem terveztem nagy dolgot a 2019-es szezora, mindössze valami 3-4 napos osztrák kerülőre gondoltam Mariazell könyékén, mert sok otthoni projektem is lenne. Szóval, ennek megfelelően indult a tervezés, majd Devidzon bedobta az atombombát....”gyerekek, menjünk újra Stelvio-ra”. A rohadt életbe, piszkosul elérzékenyültem... nagyon mennék, de sok lesz a kiadás, talán mégse kéne, blablabla... Kerestem a kifogást, de nem találtam igazán jót, akkor meg menni kell :D
A cél ezzel meg is volt, már csak a részleteket kellett megbeszélni. A főnök 2018-as horvát zakója után bejelentette, hogy nem akar többet külföldön motorozni (remélem meggondolja magát), így csak ketten mentünk volna Devidzonnal. Aztán jött az ötlet, hogy a gyömrői pajtásokat is hívjuk meg, ideje bemutatni egymásnak a srácokat :D Kivétel nélkül mindenki rábólintott, ezzel elértük az egészségesnek mondható létszámot. Azt tudni kell, hogy azért a napok számával erősen korlátozott voltam , nem tudtam és nem is akartam 7 napig távol lenni, max 5-öt tudok áldozni erre az eseményre. Ugyanakkor 5 nap elég karcsú egy ilyen volumenű túrához, mert a Stelvio-ig eljutni 2 nap motorral, akkor 1 napot ott csapatunk a környéken, majd 2 nap haza. Lehet ezt így élvezni? Természetesen lehet, de az időjárás kiszámíthatatlan, Ausztriában meg annyit jártunk már, hogy Lavamünd környéke már nem hoz annyira lázba. Ekkor jött a kiváló gondolat (persze tőlem :D), hogy dobjuk fel a motorokat utánfutóra, így a 950km-t a Stelvio környékére megtesszük egyetlen nap alatt autóval, és végül 3 teljes napunk marad Olaszországban motorozni. Jól hangzik, nem? További pozitívum, hogy a 3 nap variálható, amennyiben az egyik napra rossz időt mondanak, akkor egyszerűen egy másik napra tervezett útvonalat választunk. Erre végül szükség is volt.
Amit az utánfutózásról tudni kell, az az, hogy tetves lassan lehet vele hivatalosan közlekedni. Magyar országúton 70, autóúton és autópályán 80... az olaszoknál ugyanez a helyzet, de szerencsére az osztrákok okosak, ott ugyanis külterületen kívül mindenhol 100. Most lehet mindenki arra gondol, hogy azért 80-nal pályázni elég unalmas lehet, igazából a legkevésbé sem az. Már az első pár km után toltak a kamionok, félelmetesen közel jöttek az utánfutóhoz...Nem akarom őket szidni, de a legtöbb 90-nél is cm-re a seggemben, építkezésen meg 60 korlátozásnál már dudáltak is... Ebből kifolyólag a kresz jelenlegi formájában elavult, lehetetlen betartani a sebességkorlátozást. Valahol megértem a kamionosokat, mert nem előzhet 2x2 sávos úton, viszont mehetne 90-nel, én meg futóval csak 80-nal. Mindegy, mentünk gyorsabban és akkor mindenki boldog.
Június 11-én reggelt indult a buli, hajnali 2 órakor bepattantam a kocsiba és robogtam lefelé Pakra. Már ilyen korán is gond volt kamionosokkal, de az M6 szinte tök üres volt. 4 óra környékén le is értem, Devidzon motorját felpakoltunk és folytattuk utunkat Olaszország felé. A korai indulásnak köszönhetően valamikor 18 óra könyékén megérkeztünk a szállásra. Nagyon kedvesek voltak, azt is megengedték, hogy a motorok zárt garázsban pihenjenek. Nem sokkal az érkezésünk után beért a gyömrői alakulat is, akik utánfutó helyett furgonnal jöttek. Kipakolás után felkerestük Taio egyetlen éttermét, amit Indiaiak üzemeltetnek és rettenetesen jó olasz pizzát ettünk.
Június 12-én reggelre leszakadt az ég, a szállás teraszán is állt a víz, de a java felszáradt mire megreggeliztünk. A Stelvio ekkor még nem volt nyitva, ezért reggeli közben gyors megbeszélést tartottunk. Stelvionak adunk még egy kis időt, menjünk szépen a Garda-tó környékére.
Indulás után már csak foltokban volt nedves az út, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a szépen megtisztított motorok kulásak legyenek..., de a pozitív oldalát kell nézni az egésznek, nem áztunk meg. Amúgy hatalmas öröm, ha a csapatban van egy túradobozos is, aki szívesen viszi mindenki esőruháját ☺ Ezúton is köszönjük!
Szóval, lementünk a Garda-tóhoz, emlékeim szerint Tenno környékén értük el a tavat, de fordultunk is el nyugatra, mert az Iseói-tó volt a nap középpontja. Úgy volt, hogy Breno felé megyünk az SP669 úton, de valahol Bazena környékén 2 német motoros szemből (az egyik cb1000r volt, a motort ismerem a német csoportból) határozott mozdulatokkal jelezte, hogy forduljunk meg, mert az út le van zárva. Így is tettünk, majd egy déli úton mentünk a tó felé. Az út nem volt jó, sőt, kifejezetten szar volt, de a panoráma mindenért kárpótolt, azt hiszem ez volt a Maniva-hágó. Megálltunk egy rövid pihenőre is fotózni a csúcson, ebédelni is akartunk, de az étterem nem volt olyan vonzó.
Iseo varasba érkeztünk, szinte üres volt a tank, és természetesen a gyomrunk is, de először az utóbbit kell orvosolni. Meglehetősen nehéz volt egy tisztességes éttermet találni a tóparton, parkolni még nehezebb volt ennyi motorral. Egy idő után eldurrant az agyam és az egyik étterem kiülős része mellé betoltuk a gépeket. Furcsán néztek ránk, de lesz@rtuk, éhes motorosba nem szabad belekötni, szerintem ezt ők is tudták. Persze nem oda mentünk enni, hanem a szomszédba, ez viszont lehet nem volt kedves húzás, de az volt szimpi. Azt viszont a main napig nem értem miért, mert a kiválasztott étteremnél szinte minden rózsaszín volt…
Innen kedve már nem is emlékszem a pontos útvonalra. Visszakevertünk valahogy a Garda-tó nyugati partjához, talán a Gargnanonál, aztán a parton mentünk felfelé a szállás irányába.
Másnap, azaz 13-án még mindig nem nézett ki túl jól a Stelvio, ezért a Garda-tó megkerülése lett az aznapi cél. Ragyogó napsütés volt, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy valahol mossuk meg a motorokat. Monte Baldo irányába mentünk lefelé délre brutális aszfalton, helyenként lapon fordultunk. Minden tökéletes volt, sütött a nap, a Dunlop gumi meg rendesen bemelegedve fenemód tapadt.
Délen bementünk Sirmione felé, de csak addig, ameddig lehetett. Az óváros előtt volt egy nagy parkoló, onnan kezdve gyalogosan lehetett volna menni, de azt a kurva nagy hőségben nem vállaltam. Nyaltunk egy fagyit és mentünk tovább a nyugati oldalon felfelé, nem egészen az előző napi úton. Hirtelen a semmiből előkerült egy kis esőfelhő, ami azért rendesen megszórt minket, de szerencsére nem tartott sokáig. A tó közepe környékén felmásztunk a hegyre, mert megnéztük még a Strada della Forra panorámautat. Itt több időt töltöttünk, volt egy kis szabad foglalkozás, amit mindenki fotózással töltött. Legalább 1-2 óra szórakozás után elindultunk vissza a szállásra.
Elérkeztünk az utolsó naphoz, most már a Stelvio van a soron. Sajnálattal olvastuk, hogy a keleti út még akkor is le volt zárva, de a nyugati száraz és járható.
Kezdtük a Tonale-hágóval, majd onne a Gavia, melynek csúcsa igen varázslatos volt. Az aszfalt mindkét oldalán 2-4 méteres hófal várt minket, eszméletlen szép volt. Van ott egy kisebb tó is, amit pár éve a hornettel fotóztam és be volt fagyva, most nem is láttam :D Bormioba beérve megitattuk a motorokat, mert már a Gavia elején is rosszul álltunk a nyállal, aztán másztunk felfelé a Stelviora, ahol szintén hófalak vártak ránk. Fent a csúcson láttuk, hogy a keleti út továbbra sincs megnyitva, vagyis napközen se változott semmi, így csak egy lehetőségünk marad, mehetünk Svájcba az Umbrail-hágón keresztül, ami legalább olyan gyönyörű volt. A „grützik-nél” nem sokat tartózkotunk, pár km után megint Olaszországban voltunk és mentünk még északra a Rechensee-hez, ami egy mesterségesen felduzzasztót tó, amely elárasztott egy régi települést. Az egészből mindössze egy templomtorony maradt meg, amit azóta is víz vesz körül. Ezzel gyakorlatilag elértünk az olasz csapatás végére. Visszaérve a szállásra elkezdtünk pakolni, majd másnap reggel elindultunk hazafelé.
Kicsit erősre sikeredet az út visszafelé, mert kifogtunk egy kis dugót is Lienz környékén, így a magyar szakaszon a megengedettnél kicsit jobban toltam neki, még így is éjfélkor értem haza.
Első utánfutós tapasztalat után konklúzió, szerintem nagyon jó, tervben is van a saját beszerzése. Onnan kezdve egy nap alatt akár Svájba is mehetünk, vagy a francia Alpokba. Időhány próblémákra szeritnem ez a legjobb megoldás. Persze sokkal jobb lenne egy furgon, mert akkor tolhatnám neki végig 140-nel, de privát célra egy ilyen luxus lenne, bérelni meg nem olcsó.
Ni, túraleírás, ahogy olvastam jol sikerult.
VálaszTörlésA futózás jó ötlet.
Mondjuk én vettem furgont, nem pont erre a celra, de szem elott volt ez is.:)))
Sajna rég pötyögtem, el vagyok maradva mindennel...
TörlésSzemezek már egy ideje a marathontrailers utánfutókkal, tapasztalatok alapján nagyon jó. Összecsukva elfér a garázsban is, nem rohad kint a szabadban.
https://www.marathontrailers.eu/en
Milyen furgonod van?
Ducato maxi.
VálaszTörlésÉn amíg futókat néztem inkább egy 160x220 környéki lapos ráfutóst keresgéltem,azt se nehéz oldalt vágni ha kevés a hely,és másra is lehet használni nem csak évente 2x motort húzni.
Amúgy egy egymotoros verziót már összeraktam egy örökölt mini futóból.
Tényleg idegörlő szopás a 80 pályán.De olyan kilót lehet menni külföldön.Itthon meg a védáknál 90,utána meg ami belefér.