2019.07.20-án indultam reggel, a családom előttem ment kocsival 15-20 perces előnnyel. Már az M0-án vacakolt a Garmin navi töltése, hol volt, hol nem...Visszafordulni nem akartam már, amúgy se tudtam volna hirtelen mit csinálni vele.
Néhány éve a szlovák oldalon mentem Pozsonyig, de az a város katasztrófa volt, navigációval is átláthatatlan, így ezúttal az M1-es autópályát választottam és Bécsig terveztem menni, majd onnan országút.
Szélvédelem nélkül meglehetősen jól bírtam a 130-140es tempót, engem is meglepett. Hegyeshalomnál megálltam tankolni és osztrák matricát venni, tök boldog voltam, hogy a benzinkúton még a családommal is összefutottam. Innen egy tempóba mentünk Bécsig, de aztán Ők Linz Passau irányába haladtak tovább, én meg országúton folytattam volna, ha nem rontottam volna el az egyik kijáratot. Szerintem az A1-en mentem ,de nem vagyok benne biztos, innen csak a 2-es útra akartam visszamenni, ami egyenesen Gmünd felé vezet, onnan meg már Csehország egy köpésre van. Trebon előtti erdőt még a gyerekkoromból ismerem, ami azóta is ugyanolyan gyönyörű, mint ezelőtt 25 évvel. Az út mentén pedig a mai napig frissen szedett áfonyát árulnak, amit az erdőben szedtek.
Innen sok izgalom nem volt, valahol Plzen környékén összeakadtam egy helyi suhanccal, aki nagyon oktatni akart engem... Egyenesben meglépett, mert én nem toltam neki 130-nál jobban, de aztán jöttek a kanyarok, és akkor én már előtte voltam minden alkalommal. Szerintem 50-100km keresztül csináltuk ezt.
Késő délután Klingenthalnál megérkeztem Németországba, onnan már csak 1 óra a célállomásig, ami Greiz környéke. Ezzel megint teljesítettem a 800km-t egy seggel, de meglepő módon sokkal jobban viseltem, mint a Hornettel, simán belefért volna még 100-200km. :D
Késő délután Klingenthalnál megérkeztem Németországba, onnan már csak 1 óra a célállomásig, ami Greiz környéke. Ezzel megint teljesítettem a 800km-t egy seggel, de meglepő módon sokkal jobban viseltem, mint a Hornettel, simán belefért volna még 100-200km. :D
Innen kezdve 1 hét nyaralás a családdal, de egy kis motorozás belefér, főleg azért, mert születésnapra csak 1 szabadnapot kértem :D. Hamar össze is állt a teljesítendő útvonal a környéken.
1. Göltzschtalbrücke, mindig megállok egy fotóra, pedig rengeted van már. Korábban írtam róla, miszerint ez a világ legnagyobb téglaépítésű vasúti hídja
2. Schleizer Dreieck: ez egy versenypálya, amely a hétköznapokban a normál forgalom is használhat, de csak részben. Ottlétem alatt még egy kombájn is átvonult rajta. Pár nap elteltével ott volt az IDM verseny, ahol Kovács Bálint megnyerte a GSX-R1000 kupát.
3. Mödlareuth:a Kis-Berlin nevét azért kapta, mert a picsányi település Berlinhez hasonlóan szét volt választva egy nagy fallal a hidegháború idején. Sok fotót nem készítettem, ide is csak azért mentem el, mert gyerekkoromban jártam ott utoljára. Van ott egy szovjet tank is a normál parkolóban, azon 30 éve ugráltam (most kihagytam).
4. Klingenthal: szerettem volna itt egyet csapatni úgy is, hogy nem vagyok fáradt. Aue irányában közepesen izgalmas csapatós volt. Szembe jött velem egy rendőrautó is, néztek mint a moziban.
5. Penning: a feleségem többször megjegyezte már, hogy egyszer szeretne eljutni Amerikába, én pedig jó férj módjára teljesíteni is fogom ezt a kívánságát, ezt megígértem neki.
Németországban sok érdekes településnév léteik, az egyik ilyen a Penning mellett található Amerika. Azonnal eszembe jutott a fogadalmam és gondoltam megtréfálom a feleségemet. El akartam vinni oda kocsival, majd mondtam volna, hogy ezt is kihúzhatja a listáról. :D Így az aznapi cél a hely megtekintése volt, először felmértem a terepet. Poénnak jó, de végül együtt nem mentünk vissza, mert gyakorlatilag nincs ott semmi, még a vasút sem közlekedik már…
Gyakorlatilag ennyit túráztam német földön, de elég is volt a nagy forróság miatt. Felkerestem még a legközelebbi Louis motorboltot és vettem magamnak ez Ram mount X-grip tartót, mert a Garminnal már hazafelé nem akartam szerencsétlenkedni, majd a telefon hazavezet valahogy - gondoltam.
A családi nyaralás végén együtt indultunk haza, de nekem már porzott a tankom és sajnos 6 óráig az összes környékbeli benzinkút zárva volt, önkiszolgálót pedig nem találtam. Szépen tatásan mentem, majd 6 óra környékén szinte tök üres tankkal találtam egy benzinkutat... Na, innen kezdve rendesen toltam neki, de a benzinkút keresés miatt Klingenthal felé másik útvonalon érkeztem, amit korán reggel széles vigyorral az arcom ki is élveztem. Mocskos jó tempós kanyargós szakasz.
Csehországban is másik útvonalon mentem, kell egy kis változatosság. Ezért Klingenthal után E49-es úton mentem lefelé, ami piszok jó és tempós lett volna, ha nem fogtam volna ki egy minden szabályt betartó rendőrautót, a tartós záróvonal miatt legalább 30km-en keresztül követtem. És mekkora pech, hogy ezzel gyakorlatilag el is fogyott a izgalmasnak mondható szakasz…Többször beszéltem a feleségemmel, velem párhuzamos mentek lefelé a német oldalon, és mondta nekem, hogy feléjük durván esik az eső, még jég is volt. Azokat az esőfelhőket én is láttam, viszont nálam akkor még sütött a nap, reméltem sikerül elkerülni, de nem volt szerencsém.... Valahol a Csehország közepén álltam egy útépítésnél, amikor már csepergett, távolabbra fókuszálva pedig szakadt…Furán néztek az autósok, amikor zöldre váltott a lámpa, de én szépen lehúzódtam és felvettem az esőruhát, a telefon (ami navigált is) repült a tanktáskába. Innen kezdve hang alapján navigálódtam a büdös nagy esőben, ami egészen Bécsig vert. Az autók többsége autópályán is max 100-zal ment, én motorral azért tartottam a 130-at , különben sose értem volna haza.
Bécs után hatalmas dugó a pályán, de ez engem nem érdekel. Elméletileg a sógoréknál nem szabad az autók között elmenni, de én magyarosan haladtam előre. A torlódás akkora volt, hogy még a családomat is beértem… A németeknél pont akkor kezdődött a nyári szünet, ezért az összes keleti akkor indult haza nyaralni. Végül a családot lehagyva kényelmesen hazaértem. A német út kompletten teljesítve másodszor :D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése