Elérkeztünk a negyedik naphoz, amely a túra során a legkeményebbnek bizonyult, a cél Budvából eljutni egészen Senjig. Tervezhettük volna kényelmesebbre az egészet, de szükség volt erre, csak így tölthettük egy teljes napot Montenegróban. Reggel 7 órakor indultunk,
Kotornál megint kompoztunk, majd pár km után már a határon voltunk. Nem
vacakoltak sokat, megnézték a papírokat és mehettünk a dolgunkra. Végre újra az
EU-ban voltunk (mobilnet ON :-) ).
Nézelődni meg fotózni nem volt idő, tényleg nagyon erőltetett menet volt. Dubrovnikot megcsodáltuk a 8-as útról megállás nélkül.
A legérdekesebb szakasz majd csak később következett, ugyanis a
bosnyákoknak is jutott egy falat tengerpart és piszok kíváncsi voltam rá. Szóval, volt még előttünk 2 határ, Boszniába
be, majd vissza Horvátországba. Egyik határon sem időztünk sokat, a másodiknál csak
átintettek. Amúgy a bosnyákok nem sokat
kezdtek a tengerparttal, volt egy rövid strand, aztán sziklás minden.
Split és Zadar között az út igen fájdalmassá és unalmassá vált. Ott már lapos minden, egyenes utak és brutális hőség jellemezte ezt a szakaszt. Én mentem
elől (nem is értem miért), pedig az én navimnak nem volt töltése, de végig követtem a
táblákat. Valamit biztos nagyon benéztem, ezért szépen bementünk Zadarba is,
abszolút nem volt betervezve. Aztán valahogy kijutottunk a város északi részén,
az én navim az utolsó leheletével balra vinne, míg a srácoké jobbra. Nem rám kellett volna hallgatni, mert szépen
elindultunk a Pag szigetre, ami meg pláne rohadtul nem volt betervezve.
Már rendesen a sziget közepén voltunk, amikor egy kisebb pánik alakult ki nálam az üres tank miatt, de szerencsére találtunk egy benzinkutat útközben. Aztán amikor mentünk volna a hídhoz, akkor szembesültünk vele, hogy nincs is híd, bassza meg! Mint kiderült, nálam ki volt kapcsolva a "kompok elkerülése" Kotor miatt. Bosszantó, de nincs mit tenni, vissza nem mehetünk 150km-t. Szerencsére járt a komp és motoronként 2e Ft-ba került, ami azért nem olyan vészes. Azt megjegyezném, hogy csodaszép volt a sziget, legalább elmondhatom, hogy ott is jártam már.
A kompon fogyasztottunk kávét és jégkrémet, sikerült felfrissülni egy kicsit, majd az E65-ös úton Senjig megint durva csapatás következett, minden létező szabályt megszegtünk. Nem érdekelt minket sem a zebra, sem a záróvonal, sem a sebességkorlátozás, csak toltuk, mint a barom. A Főnök többnyire a sor végén megy, Ő így szereti, de minden túrán van egy olyan pillanat, amikor jó messzire elgurul az a bizonyos gyógyszer, aztán hülyére aláz mindenkit. Így történt anno Olaszországban valahol, Németországban a Rossfel panorámaúton, és most az E65-ön is :-). Igazából élveztük a kanyarokat, de titkon mindenki szeretett volna megérkezni szállásra és pihenni, sok(k) volt ez egy napra.
Azt hiszem valamikor este 7-8 óra között értünk oda, nagyon kedves hölgy fogadott minket, gyorsan megmutatta nekünk az apartmant. Annyira jó fej volt, hogy egy üveg ásványvizet és almalevet is tett a hűtőbe. Aztán szépen levonultunk a tengerpartra vacsorázni. A feleségemmel 2 éve itt nyaraltunk, nagyjából jól ismerem a várost, emlékeztem milyen jót kajáltunk az egyik étteremben. Azt ajánlottam a srácoknak is, de az nem maradt meg, hogy milyen drága ott a kaja. Fejenként 6e Ft-ért vacsoráztunk, mondjuk brutális adagot kaptunk ezért a pénzért, és persze volt benne pár üveg Karlovacko is. Pont aznap este volt a horvát-argentin meccs, mi együtt őrjöngtünk a horvátokkal :D Végül éjszaka sikerült egy piszok jót aludni, szükség is volt rá az utolsó nap miatt, az durva lett (beszámoló 1 hét múlva).
Nézelődni meg fotózni nem volt idő, tényleg nagyon erőltetett menet volt. Dubrovnikot megcsodáltuk a 8-as útról megállás nélkül.
A legérdekesebb szakasz majd csak később következett, ugyanis a
bosnyákoknak is jutott egy falat tengerpart és piszok kíváncsi voltam rá. Szóval, volt még előttünk 2 határ, Boszniába
be, majd vissza Horvátországba. Egyik határon sem időztünk sokat, a másodiknál csak
átintettek. Amúgy a bosnyákok nem sokat
kezdtek a tengerparttal, volt egy rövid strand, aztán sziklás minden.
 |
| Pag szigetre vezető híd Zadar irányából. Ott kéne mennünk a túloldalon... |
Már rendesen a sziget közepén voltunk, amikor egy kisebb pánik alakult ki nálam az üres tank miatt, de szerencsére találtunk egy benzinkutat útközben. Aztán amikor mentünk volna a hídhoz, akkor szembesültünk vele, hogy nincs is híd, bassza meg! Mint kiderült, nálam ki volt kapcsolva a "kompok elkerülése" Kotor miatt. Bosszantó, de nincs mit tenni, vissza nem mehetünk 150km-t. Szerencsére járt a komp és motoronként 2e Ft-ba került, ami azért nem olyan vészes. Azt megjegyezném, hogy csodaszép volt a sziget, legalább elmondhatom, hogy ott is jártam már.
A kompon fogyasztottunk kávét és jégkrémet, sikerült felfrissülni egy kicsit, majd az E65-ös úton Senjig megint durva csapatás következett, minden létező szabályt megszegtünk. Nem érdekelt minket sem a zebra, sem a záróvonal, sem a sebességkorlátozás, csak toltuk, mint a barom. A Főnök többnyire a sor végén megy, Ő így szereti, de minden túrán van egy olyan pillanat, amikor jó messzire elgurul az a bizonyos gyógyszer, aztán hülyére aláz mindenkit. Így történt anno Olaszországban valahol, Németországban a Rossfel panorámaúton, és most az E65-ön is :-). Igazából élveztük a kanyarokat, de titkon mindenki szeretett volna megérkezni szállásra és pihenni, sok(k) volt ez egy napra.
Azt hiszem valamikor este 7-8 óra között értünk oda, nagyon kedves hölgy fogadott minket, gyorsan megmutatta nekünk az apartmant. Annyira jó fej volt, hogy egy üveg ásványvizet és almalevet is tett a hűtőbe. Aztán szépen levonultunk a tengerpartra vacsorázni. A feleségemmel 2 éve itt nyaraltunk, nagyjából jól ismerem a várost, emlékeztem milyen jót kajáltunk az egyik étteremben. Azt ajánlottam a srácoknak is, de az nem maradt meg, hogy milyen drága ott a kaja. Fejenként 6e Ft-ért vacsoráztunk, mondjuk brutális adagot kaptunk ezért a pénzért, és persze volt benne pár üveg Karlovacko is. Pont aznap este volt a horvát-argentin meccs, mi együtt őrjöngtünk a horvátokkal :D Végül éjszaka sikerült egy piszok jót aludni, szükség is volt rá az utolsó nap miatt, az durva lett (beszámoló 1 hét múlva).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése